Másnap, 3 lakás betervezve. A tegnapi második lakás mellett kezdünk. Első emelet, ezt én nem nagyon szívlelem, de egye fene, kibírom. Na ez, ez tényleg 3 szobás. 3 nagy, különnyíló szoba, külön wc, szép állapot. Sőt, túl szép is abban az értelemben, hogy nemrég lehetett felújítva, de – habár nem ocsmány – nem abban a stílusban amit mi szeretnénk. Ez így egyszerre előny és hátrány, hiszen van egy szép állapotú lakásunk, ami nem a miénk, hiszen más csinálta meg magának. Viszont a lakás egyébként rendben van, az erkélyt mondjuk beépíteném, túl lent van, de ennyibe tudok belekötni.
Némi szünet a szakadó esőben a következő lakásig, és irány Csepel pláza. Szinte a szomszédjában áll a következő lakás, 10. emelet. Teljesen berendezett, 3 szoba, 33,9m, és bőségesen felújítandó állapot. De ezt már képről is láttuk. Élőben sokkal jobb, mint amire számítottam, feleségem szerint sokkal rosszabb. Ami tény: padlótól plafonig mindent fel kell újítani, viszont az ár kompenzál. Ami gond, az egyedül a környék: mivel jóval előbb érkeztünk, így sikerült szétnézni a környéken, és nem igazán elit környék.
Harmadik lakás 2 óra múlvára megbeszélve, Kőbányán. Sebaj, úgyis van egy félórás elintézendő dolgom a városban, a többi időben max városnézünk… Végül elmentünk ebédeni egyet, majd hívtuk az ingatlanost, de semmi. Utána ismét, de semmi. Végül a megbeszélt időpont után 2 perccel mondtam azt, hogy inkább menjünk haza, nem fogok várni. Be is jött a sejtés: hazafelé felhívott, hogy nem éri el a tulajt (semmi elnézést vagy hasonló), holnap 11 óra jó-e nekünk. Persze, hát hogyne – mondtuk fogcsikorgatva. Másnap indulás előtt gondoltam csak felhívjuk, ne menjünk feleslegesen. Hát felvette a szívem? Nem, nem kell találgatni, nem vette.
Ha már az esős idő napfényesre fordult, úgy gondoltuk, csak megnézzük azt a Pesterzsébetet magunknak. Tök jó környék ahol a lakás van, szívesen voltunk ott. Szóval még ott fel is hívtam az ingatlanost, hogy érdekelne minket az első emeleti…